Hiánypótló tárgyak II. - rúzstartó kosárka

Faragó Krisztina kosárfonó tanfolyamán tanultam fonni fűzfavesszőből. A fűzfavessző máig kedvenc alapanyagom, szeretem az illatát a rugalmasságát és ellenállását, ahogyan hajlik a kezeim alatt és a végén azt csinál, amit ő akar.
Amikor az ember belekóstol ebbe a technikába, azt gondolja, hogy hoppá a nehezén túl van, holott a könnyebbnek tűnő feladatok is tartogathatnak meglepetéseket.

Így jártam én is a gyékényfonással.
Ez a munka máig az egyetlen gyékényből készült alkotásom, pedig az egyik sarokban még ölnyi alapanyag pihen jobb sorsra várva.

Szóval megvettem az alapművet, egy kreatív könyvecskét. Haladtam szépen az áztatással, aztán az alj elkészítése is csinoska lett, kezdtem örülni, mígnem az oldalak fonására nem került sor.


A kész aljra befőttes üveget állítottam, felgyökkentettem a szálakat és itt vége is lett a sikerélményemnek, mert az egész valahogy nem akart összeállni.

 

Miután harmadszor is földhöz vágtam, beugrott egy ötlet a befőttes üvegről. Befőttes gumival az üveghez rögzítettem az oldalsó szálakat és lassan körbehaladva fonogattam úgy, hogy a függőleges szálak folyamatosan rögzítve voltak a gumi alatt.

Az elkészült kosárka igazi hiánypótló. A rúzsaimat tartom benne, nagyon praktikus, mert mindegyikhez könnyű hozzáférni, nem tűnik el a keresett darab úgy, mint egy mélyebb tároló mélyén.