Fotósátor / Light tent

Korábbi ígéretemhez hűen most leírom, hogyan készítettem házilag fotósátrat.
Először is találtam az anyagaim között fehér műselymet.


Szabtam belőle 6 db. 60x60-as négyzetet, aminek a sarkait lekerekítettem.
A mérete persze tetszés szerint változtatható.




















A kocka nyolc sarkának 8 db. kb. 25 cm-es ívű háromszöget szabtam.

Először összevarrtam a négyzeteket úgy, hogy a sarkok íveit kihagytam.
Mikor minden egyenes oldal össze lett állítva, a háromszögeket a kocka sarokrészéhez varrtam követve a három ívet.
Az egész olyan lett, mint egy óriási dobókocka, lekerekített sarkokkal.
Az elülső oldal közepét kivágtam a négyzet széleit 10-12 cm-re követve. (lásd fotó) Ez a sátor eleje.

Van itthon kb. 2,5 cm. széles rip-szalagom, amivel az egy centis varrásszéleket befogtam úgy, hogy egy bujtatót képeztem a merevítő részére.
A fotón látható, hogy csak a négy oldalra kell bújtatót varrni, az aljára, tetejére nem.

Merevítő: 2 szál 1 mm-es peddig nád szálból rövid áztatás után sodronyt készítettem, azaz összetekertem őket. Ettől sokkal erősebb lett. Kis szikkadás után a négy bújtatóba fűztem a sodrott szálakat, jól kifeszítve a kocka oldalait. A végét kézzel elvarrtam, jó 8 centi hosszban, hogy erősen tartson. A sátor aljába hungarocelből egy megfelelő méretű lapot vágtam. Megáll így magában is, de én, mivel van galériánk, lelógattam róla négy szál madzaggal.

A megvilágításnál vegyük figyelembe a felhasznált anyagok fizikai tulajdonságait! A műszálas anyagok hő hatására megolvadhatnak, vagy meg is gyulladhatnak. A nagy hőleadású lámpákat ne helyezzük a sátor közvetlen közelébe!

Én energiatakarékos izzókat használok, ezek nem melegszenek fel túlságosan.

A sátor nagy szolgálatot tesz a tárgyfotózásnál. Enélkül fotóim sokkal színtelenebbek és életlenebbek lennének. Fényképezőgépem nem egy professzionális fajta, de ezzel az eszközzel kitudom hozni belőle a maximumot.

Csomómánia

Hiába, Soldi csomózás iránti rajongása annyira rám ragadt, hogy hirtelen felindulásból a héten készült három újabb fülbevaló.

A színviláguk azért hasonló, mert olyan régen csomóztam, hogy már nem emlékeztem mennyi fonalat vesz fel a munka.

Persze sokkal hosszabb szálakat vágtam a kelleténél, így maradt egy köteg a levágott feleslegből. Ezekből készült a második és a harmadik füli is, amit azért kicsit átvariáltam.

Minden, ami csomó

Aki mélyebben szeretne behatolni a csomózás rejtelmeibe, annak ajánlom Soldi kreatív oldalait. Soldi igazi művész, nagyon örülök, hogy megismerhettem őt és alkotásait.

Szívből ajánlom tehát ezeket az oldalakat, merítsetek belőlük ihletet legyetek aktív tagjai a csomózók közösségének!

Soldi oldalai:
CSOMÓZOTT
CSOMÓK VILÁGA

Egy karkötő halála és újjászületése

Van úgy, hogy az ember meglát valamit beleszeret és egyszerűen megveszi. Ezt a karkötőt egy, a fiatalok által kedvelt divatáruházban vettem évekkel ezelőtt, amikor a márka még csak a bécsi út másik felén képviseltette magát, itthon nem. A neve most nem érdekes.

A karkötő nagyon szép volt és olcsó, viszont nem tartós.

Miután darabokra is tört, ebben az állapotában, ami a képen látszik elsirattam.
Nem sokkal később egy gyöngyvadászó körutamon rátaláltam egy bizsualkatrészre, ami viszont meglódította a fantáziámat.

Azóta sokfélét gyűjtögettem a különböző távtartókból, rengeteg színben és formában létezik, íme egy kis ízelítő.

Első nekifutásból megpróbáltam rekonstruálni a szétmállott darabot és különféle variációkat készítettem váltogatva a színeket és a távtartók lyukszámától függően változott a méret.

Később, mivel mint már köztudott én a fajsúlyosabb darabokat szeretem, áttértem a nagyobb gyöngyök alkalmazására és megszületett ez a darab.













Ezek a legfrissebbek, kész és félkész darabok, a sorozatnak szerintem még nincs vége, mert nagyon kedvelem ezt a formát.















Tipp: A gyöngyöket sima, gömbölyű gumis damilra fűzöm. Az egyéb, többszálas, vagy gumis cérna fajták nekem nem váltak be, mert túl lazák, vagy lehet, hogy csak egyszerűen nem sikerült megbarátkoznom velük. A nagyobb szemű egysoros gyöngy 0,8-as, a kásagyöngy 0,5-ös, vagy még vékonyabb damilon van.

Márta néni meglepije - Háromszög peyote medál

Úgy döntöttem, hogy most betörök a gyöngyfűző-társadalom nagyjai közé, azzal, hogy hűséges kismajom módjára lemásolok egy mintát, amit minden, magára valamit adó gyöngyfűző kötelességtudóan már elkészített és blogjában közzé is tett.
minta 1. lap,
minta 2. lap

Ez a medál megtalálható majdnem minden, a gyöngyfűzés témájában készült blogon.
Az én verziómnál a színválasztás talán kicsit meghökkentő, de ismerve a személyt, akinek készült, talán nem lesz túlzás ennek a két színnek a kontrasztja.

Kedves Márta néni, ezúton gratulálok a sikeres államvizsgához és szeretettel köszöntöm a közelgő pedagógus nap alkalmából!

Változatok egy témára - "Fa bizsu nyakbavaló"

A készen vásárolt szettből készült bizsu leírásánál megtanult módon készíthetünk különféle stílusú nyakbavalókat. A lila antik hatású után, most egy natúr fa következik.

Az ékszerek készítésénél mindig harmóniára törekszem, az anyagok változatossága másodlagos szempont. Ennél a darabnál fa, üveg, műanyag, süthető gyurma gyöngyöket használtam.
A fő szál viaszos zsinór, erre fűztem a nagyobb lyukú gyöngyöket, mellette vékony ezüst szállal font pamutcérna, amire a kisebb lyukúak kerültek.

Íme egy közeli fotó, hogy könnyebben leolvasható legyen a fűzési sorrend.

Peddig nád áztatása

Tapasztalatom szerint az áztatáshoz bőven elég maximum 5 perc. Annyi anyagot, amit a következőkben felhasználok, langyos vízbe teszek.

5 perc elteltével mindet kiveszem a vízből, kicsit lerázom és feldolgozom. Ahogy fogy az anyag újabbat teszek be ázni, de figyelek, hogy az se maradjon a vízben 5 percnél tovább.

Ha munka közben a vastagabb oldalkarók kissé kiszáradnak, kézi spricnivel nedvesítem. Tovább áztatni nem szabad, mert a várt, rugalmas eredmény helyett törékennyé, túláztatottá válik az alapanyag.

"Bélelt" ceruzatartó

Néhány éve mélyen beleszerettem a kosárfonásba. Az egész a Diósgyőri várban kezdődött egy nyári várjátékon. Ott fonogatott egy idős kézműves mester, - nevét sajnos nem tudom - hántolatlan fűzfavesszőből.

Mikor visszajöttünk Pestre, már tudtam, hogy keresnem kell egy tanfolyamot.
A kosárfonás nem az a technika, amit könyvből egyszerűen megtanul az ember, bár lehetnek kivételek.






Én is a tanfolyamon alapoztam, most tehát csak egy kis trükköt mutatok, amivel egyszerű ceruzatartónk vízhatlan edénykévé, vagy praktikus kacattartóvá válik.

3-3 kb. 70 cm-es, 3 mm-es karóból keresztet készítünk az aljnak, amit 2 mm-es fonószállal megfonunk.

A kerek aljhoz mérjünk hozzá egy PET palackos üveget, a kettő átmérőjének nagyjából egyeznie kell. Válasszunk olyat, aminek az alja a lehető legkevésbé hullámos és az aljától mért legalább 8 centiméteren az oldala egyenes! (Márkát nem írok, keresgéljetek.) Én egy 1,5 literes vizest használtam.

.

Készítsük el a lábazatot és gyökkentsük fel az oldalkarókat. Ha maradt még fonószál az aljából, akkor azzal folytassuk a fonást, ha nem, toldjunk be újabbakat, amivel még kb. 2 cm-t haladunk felfelé

Vágjuk le a maradékot és 2 db. peddig-sínnel folytassuk a fonást, de most már helyezzük be az üveget, hogy a méretének megfelelően jó szorosan tudjunk dolgozni.

Újabb 6 cm elérése után vágjuk le a sínt és jó szorosan fonjunk még 1-2 centit 2 mm-es náddal.

Vágjuk le éles késsel, vagy ollóval a palackot a fonott oldal magasságában és fejezzük be a munkát egyszerű kétszálas szegéssel. A szegőszálak kissé behajolnak a kosárka belsejébe így, ha pontosan dolgoztunk rögzítik a PET palackot, az nem fog kiesni. Vágjuk le a szálvégeket és kész.

Azért találtam ki ezt a "bélelést", mert zavart, hogy az apró tárgyak, gem kapcsok, hegyező, hajcsattok, egyebek, állandóan beleakadtak a fonott szálak közé.

Ezzel a módszerrel nagyobb, pl. 2 literes palack felhasználásával fonott kaspót is készíthetünk.

A kész ceruzatartó fotóján mutatok néhány darabot grafitceruza gyűjteményemből.

Lila bizsu nyakék

Beindultam a készen vásárolt gyöngy készlettől és miután megírtam az előző blogbejegyzést, találtam lila viaszos zsinórt a lila gyöngyökhöz. Ebben van már egyéb szemezgetett gyöngy is, amiket beszerző körutakon talál az ember a kellékeseknél.

Ez készült belőle és ha már visszatértem a témához, egy fontos technikai kérdést szeretnék megemlíteni.

A szál végét ragasztóval be kell kenni, és hagyni megszáradni. Én az ujjaim között kicsit össze is nyomkodom, hogy még vékonyabb legyen a szálvég, így könnyebben átfűzöm a gyöngyszemeken. Általános ragasztó nekem tökéletesen megfelelt, sulifix, vagy hasonló.

Vettem egy gyöngyfűző szettet. Na de mit kezdjek vele? / What to do with the bead sets

Van úgy, hogy az ember nem tud ellenállni az ehhez hasonló szetteknek és megveszi. Velem is ez történt. Egyből kettőt vettem. Egy egyiptomi és egy indián összeállítást.
Sokáig nézegettem, hogy mit is kezdjek vele.


Kisebb nagyobb gyöngyök, fém utánzatú gyöngyök, üveg, műanyag, spárga...

Két szál kb. 1 méter hosszú, viaszos zsinórt vágtam. Egy nagyobb gyöngyszemből medált formáztam és a két szálon átfűzve középre helyeztem. Kétoldalt dupla csomóval rögzítettem.
Először az egyik oldalon kezdtem fűzögetni a gyöngyöket a két szálra felváltva. 3-3,5 cm után a két szálat összefogtam egy gyöngyszemmel, majd újra szétválasztottam őket és ismét felfűztem mindkettőre 3-3,5 cm gyöngyöt. Ezt ismételtem összesen háromszor, egy összefogó gyöngy után még egy dupla csomóval is rögzítettem.














A másik oldalon ugyanazt a mintát követve megismételtem a műveletet.

Bár ezek a készletek harmonikus színvilágúak, azért ne törekedjünk arra, hogy egyszerre az egész kollekció minden darabját felhasználjuk. A kevesebb ebben az esetben is több.

Mikor kész lett a másik oldal is, 3 cm-t kihagytam a fűzőszálon, újabb dupla csomóval összekötöttem a duplaszálat és még 3 x 3 cm-t fűztem a fent leírtak szerint.

Utána megint csomó, általában nekem nem kell ezután semmit levágni, csak kapcsot aplikálni a szálak végére. Hossza kapocstól a medálig 40 cm.

Íme a kész mű és még egy az indiános készletből. Jó fűzögetést!