"Indián" nyaklánc / Peyote necklace with pattern

A hetvenes évek elején, még kislány koromban láttam először kásagyöngyből készült ékszereket.

A legegyszerűbb, vegyes színekből álló, hosszú damilra felfűzött, majd csuklóra tekert változattal viszonylag sűrűn találkoztam, de azt a "csodát", ami első ránézésre szövött anyagra emlékeztetett, valamikor '74 körül láttam egy lány nyakában.

Kinézetre indián ékszernek tűnt, szép kiegészítője volt az akkori folklorisztikus elemekkel tarkított divatnak. Sok alkalmam nem volt a darab megfigyelésére, csak emlékezetemben őriztem ezt a képet több, mint tíz évig.

Ekkor már dolgozó nő voltam és csak a színekre és az ékszer felépítésére emlékeztem határozottan. Valahogy elkapott a vágy (a kreatív hobbit űzők értik miről beszélek), hogy elkészítsem az ékszert emlékfoszlányaimra hagyatkozva.

A Deák téren volt akkor egy Röltex szaküzlet. Kiváló minőségű rövidárut, strassz, gyöngy és egyéb aprócikket árultak. Ott vásároltam a fehér, piros és fekete kásagyöngyöt. Ma is rácsodálkozom az apró szemek tökéletességére, ha megnézem ezt az ékszert, amit abból az alapanyagból készítettem.

Az alaptechnika azóta már annyira ismert, hogy nem írom le részletesen. Ezen a letölthető leszámolható mintán / (PATTERN) nyilakkal bejelöltem a fűzés menetét az első három sorig.

Leírás:

A lánc két fő motívumból áll. A kis tarisznyára emlékeztető medálból, és a háromsoros gyöngysort 2-2 helyen összefogó díszből. Ezen a láncon az egyes motívumok 4,5 cm távolságra vannak egymástól, persze ez tetszés szerint növelhető.

Ezt a fajta ékszert kétféleképpen készítettem el eddig. Az első verzió szerint külön-külön fűztem a motívumokat, utána összekötöttem őket a sima gyöngysorokkal.

A másik verzió szerint végigfűztem a láncot az ékszer teljes hosszában a nyakrésztől a medál első rojtjának az utolsó szeméig. Ott visszafordulás a rojt szemein még egyszer áthaladva és a medál második sorát kell fűzni. A medált elhagyva az első összekötő gyöngysoron végig visszafele kell haladni a nyakrészig úgy, hogy közben a díszítő motívumok második sorát is fel kell fűzni. Következik a második összekötő gyöngysor, becsatlakozás a motívumba, gyöngysor - motívum - gyöngysor - medál, rojt forduló és vissza az első sornál leírtak szerint.

Ez így bonyolultabbnak tűnhet, de nekem jobban tetszik a végeredmény, mert nem kell annyi helyen elvarrni a munkát. Mindig erős cérnával dolgozom és gyöngyfűző tűt használok. A második munkamenet szerint dolgozva, elvarrások és csomók nélkül megúszom, mert minden új oda-vissza sort új szállal fűzök, a végén pedig egyszerűen összecsomózom az elég hosszúra hagyott szálat és levágom. Kapocsra nincs szükség, mert az ékszer nyakba-akasztós fajta.

A további blog bejegyzésekben közkinccsé teszek még egy-két szép mintát. Jó munkát!