Igen tudom, a Farsangnak már vége, de nekem maradt egy kis feladatom, mert a jelmezek nem lettek teljesen készen.
Az úgy kezdődött, hogy a lányom osztálya Brazíliát húzta év elején. Ennek több súlyos következménye lett rám nézve is.
Az első egy plakátverseny. Gyűjtőmunka keretében képeket szemezgettünk a netről, de mivel nincs itthon színes nyomtató, egy fekete-fehér Brazília térképet sk. színeztünk ki ceruzával és filctollal a domborzati viszonyoknak megfelelően, határok korrektül pirossal, ahogyan kell!
Aztán jött a Farsang. Elhatároztam, hogy hagyok másokat is érvényesülni, - mert nem nagyon akartam, hogy a "nyomulós anyuka" imidzsem tovább erősödjön - de a neves esemény előtt pont egy héttel elszakadt nálam a cérna, amikor a szülői levelezőben olvastam, hogy piros-feketébe akarják öltöztetni a lányokat és eme gyenge pillanatomban írásba adtam, hogy majd én megvarrom a karneváli hangulatnak megfelelő szoknyákat.
Szóval bevállaltam. Arra nem számítottam, hogy pont az a hetem eszméletlen sűrű lesz, túlóra, meg minden, ami után már a szemem sem kívánta a szoknyavarrást. Azért időre kész lettek, de a flitterezés lemaradt, amit mostanság pótolok, hiszen a szoknyácskák még egyszer be lesznek mutatva, május magasságában az iskolanapon.
Nyolc szoknya, több száz flitter, éljen Brazília!
Te jó ég! Igazi hős vagy!
VálaszTörlésKöszönöm! Nem igaz mit meg nem teszünk mi anyák a srácainkért.
VálaszTörlés