Soha ne mondd, hogy soha!

Soha ne mondd, mert úgy jársz, mint én. Annyira hordhatatlannak tartottam a gyöngybogyókat, hogy sokáig el sem tudtam képzelni, hogy valaha is fűznék egyet.
Erre tessék. Mára már a nem is tudom hányadiknál tartok és még nincs vége!

A bogyókákat főleg műanyag gyöngyökből fűzöm, kombinálva egyebekkel, amik a kezembe akadnak. Annyira beleszerettem a modern kor eme szintetikus termékébe, hogy múlt héten alapanyag hiányában Szilvi kolléganőmtől kikönyörögtem az általa korábban vásárolt vegyes zöld-csomagot és nekiestem "Zöldike" gyártásának.

Aztán beszereztem a kéket, meg még narancsot, meg feketét, meg vegyesen mindenfélét... de egyenlőre csak ezek ketten lettek készen.

Hozzáfűzném, hogy a kék csomagban nem volt műanyag négyszög, amiből a medált készíthettem volna, így kénytelen voltam kitalálni valamit. Ez a flitteres csoda sikeredett, még nem láttam ilyet sehol, de ez nem jelenti azt, hogy én lennék a feltaláló. De lehet, hogy mégis.

A zöld csomagban meg nem tetszett a golyó, amit beletettek, ezért saját kezűleg behorgoltam egy nagyméretű gyöngyöt, hogy megőrizzem az eredeti dizájnt.

Négyszög ebben sem volt, ez van, ha az ember vegyes csomagokat vásárol. Viszont így olcsóbb, plusz az is egy jó kis elfoglaltság, mikor a gyerekekkel szétválogatjuk a csomagok tartalmát, az agyam meg közben már kattog, hogy miből mit lehet majd kihozni.

Ha szeretnél ilyen medált és nem boldogulsz, jelezd a felkínált lehetőségek segítségével. Szívesen felteszem a fűzést ábrával, vagy fotósorozattal.