2010. február 21., vasárnap

Farsang (avagy miért nincs időm semmire)

Igen tudom, a Farsangnak már vége, de nekem maradt egy kis feladatom, mert a jelmezek nem lettek teljesen készen.

Az úgy kezdődött, hogy a lányom osztálya Brazíliát húzta év elején. Ennek több súlyos következménye lett rám nézve is.

Az első egy plakátverseny. Gyűjtőmunka keretében képeket szemezgettünk a netről, de mivel nincs itthon színes nyomtató, egy fekete-fehér Brazília térképet sk. színeztünk ki ceruzával és filctollal a domborzati viszonyoknak megfelelően, határok korrektül pirossal, ahogyan kell!

Aztán jött a Farsang. Elhatároztam, hogy hagyok másokat is érvényesülni, - mert nem nagyon akartam, hogy a "nyomulós anyuka" imidzsem tovább erősödjön - de a neves esemény előtt pont egy héttel elszakadt nálam a cérna, amikor a szülői levelezőben olvastam, hogy piros-feketébe akarják öltöztetni a lányokat és eme gyenge pillanatomban írásba adtam, hogy majd én megvarrom a karneváli hangulatnak megfelelő szoknyákat.

Szóval bevállaltam. Arra nem számítottam, hogy pont az a hetem eszméletlen sűrű lesz, túlóra, meg minden, ami után már a szemem sem kívánta a szoknyavarrást. Azért időre kész lettek, de a flitterezés lemaradt, amit mostanság pótolok, hiszen a szoknyácskák még egyszer be lesznek mutatva, május magasságában az iskolanapon.

Nyolc szoknya, több száz flitter, éljen Brazília!




2 megjegyzés:

  1. Köszönöm! Nem igaz mit meg nem teszünk mi anyák a srácainkért.

    VálaszTörlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...