Az első indiai fóliázott üveg gyöngyömet például Ráckevén szereztem be mellyel egy időben szert tettem egy kreatív füzetre is, melyben a gömbölyített bőr technika rejtelmeibe vezet be a szerző.
Ha már ilyenem is lett, vettem hozzá alapanyagot is és az egész cuccot egyenlőre egy dobozba tettem. Az óriási lapos gyöngyöt időnként elővettem, simogattam, nézegettem és vártam az ihletre.
Mivel addig csak kásagyöngy fűzögetéssel töltöttem kevés szabadidőmet, új szerzeményem méretei miatt teljesen át kellett rendezni a gondolataimat.
Az áttörést egy pesti bevásárló körút okozta, amikor is egy azóta már sajnos megszűnt boltban ezer számra találtam indiai fóliázott és lámpagyöngyöket.
Vettem is gyorsan sokat, különféle méretekben és színekben hazaérve pedig megalkottam azt a formát, ami sok szemet gyönyörködtető ékszer alapja lett.
Íme:
Az ékszer dísze a medál, ami egy óriási, 3,5 cm-es gyöngyből készül.Szükség van továbbá különféle, színben harmonizáló, de anyagát tekintve változatos gyöngyre, ami készülhet üvegből fémből, műanyagból, vagy akár fából is.
Az egészet gömbölyített bőrszálra fűzöm, ami legtöbbször 1 méteres szálban kapható különféle színben. Az egy méter pont elég a munkához, vágni nem kell belőle.
Az elkészítést szép nyári színeken mutatom be, remélem tetszeni fog.
1. A medál rojtjával kezdtem a munkát. Mivel másodlagos szín az ezüst, egy kb. 6-6,5 cm-es ezüstözött réz drót egyik végén kúpos fogóval egy szemet hajlítottam. Kétszer tekertem körbe a drótot, hogy a későbbiekben a rojt megfelelően rögzítve legyen.
Kásagyöngyből a fotón látható módon rojtot készítettem. Legalább 5-6 különböző hosszúságú szál szükséges a megfelelő tömörség eléréséhez, amit a gyöngy és a kupak mérete is befolyásol. A leghosszabb szál nálam 6 cm.
Ez a harang alakú kupak többféle színben és méretben kapható, nekem a 6 mm átmérőjű vált be.
2. Amikor elkészült az utolsó szál is, elvarrtam a cérnát és óvatosan ráhúztam a kupakot a drótból hajlított szemre. A drótra fűztem a 3,5 cm-es gyöngyöt és a kilógó részt kúpos fogóval visszatekertem úgy, hogy a gyöngyben kissé megfeszüljön és ne forogjon el. A visszahajlításnál figyelni kell a szem méretére, mert ha kicsi nem tudjuk belefűzni a bőrszálat!
3. Kész a medál. Belefűztem a méteres bőrt úgy, hogy pont a közepéről lógjon a medál. A két oldalára óvatosan, nehogy elmásszon a középvonal, két "dupla csomót" kötöttem.
4. Dupla csomó: ha csak egyszer hurkoljuk a csomót, nem marad egyenes a bőrszálunk, kis törés mutatkozik a munkánkon. Nekem ez nagyon nem tetszett és kikísérleteztem az alábbi csomót, ami biztosítja, hogy úgy álljon, ahogy kell. Kétszer hurkolom át a szálat.
Miközben húzom a két végét és igazítom a helyére, az ujjaimmal puhítom, mert különösen a vastagabb bőr arra akar menni amerre ő akar. Akkor jó a csomónk, ha az alábbi kis nyolcas formát látjuk, mielőtt teljesen meghúznánk szorosra. Óvatosan kell húzni, mert szeret befordulni erre-arra, akkor jó, ha a nyolcas szép szimmetrikus marad.
Ilyen a másik oldala, ha már szorosra húztam. Nekem sem sikerül mindig, mindenesetre ez a csomó kicsit teltebb, mint a sima, önmagában is dekorálja a munkánkat.
5. Felfűztem két sorozat gyöngyöt, kis 1,5 cm-es kihagyással, a végüket csomókkal biztosítottam. A második sorozat végét is csomóval zártam le és megismételtem az egészet a másik oldalon is.
6. A boltokban lehet kapni bőr vég zárót, de mivel én mindig más más színű drótot használok, egyszerűbb abból hajlítani. Kapocs nem is kell, mert simán nyakba akasztható az egész, a kész méret 68-72 cm, a hosszt befolyásolja a bőr vastagsága, mert többet vesz fel a csomó, ha vastagabb az anyag.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése