Korábbi ígéretemhez hűen most leírom, hogyan készítettem házilag fotósátrat.
Először is találtam az anyagaim között fehér műselymet.
Szabtam belőle 6 db. 60x60-as négyzetet, aminek a sarkait lekerekítettem.
A mérete persze tetszés szerint változtatható.
A kocka nyolc sarkának 8 db. kb. 25 cm-es ívű háromszöget szabtam.
Először összevarrtam a négyzeteket úgy, hogy a sarkok íveit kihagytam.
Mikor minden egyenes oldal össze lett állítva, a háromszögeket a kocka sarokrészéhez varrtam követve a három ívet.
Az egész olyan lett, mint egy óriási dobókocka, lekerekített sarkokkal.
Az elülső oldal közepét kivágtam a négyzet széleit 10-12 cm-re követve. (lásd fotó) Ez a sátor eleje.
Van itthon kb. 2,5 cm. széles rip-szalagom, amivel az egy centis varrásszéleket befogtam úgy, hogy egy bujtatót képeztem a merevítő részére.
A fotón látható, hogy csak a négy oldalra kell bújtatót varrni, az aljára, tetejére nem.
Merevítő: 2 szál 1 mm-es peddig nád szálból rövid áztatás után sodronyt készítettem, azaz összetekertem őket. Ettől sokkal erősebb lett. Kis szikkadás után a négy bújtatóba fűztem a sodrott szálakat, jól kifeszítve a kocka oldalait. A végét kézzel elvarrtam, jó 8 centi hosszban, hogy erősen tartson. A sátor aljába hungarocelből egy megfelelő méretű lapot vágtam. Megáll így magában is, de én, mivel van galériánk, lelógattam róla négy szál madzaggal.
A megvilágításnál vegyük figyelembe a felhasznált anyagok fizikai tulajdonságait! A műszálas anyagok hő hatására megolvadhatnak, vagy meg is gyulladhatnak. A nagy hőleadású lámpákat ne helyezzük a sátor közvetlen közelébe!
Én energiatakarékos izzókat használok, ezek nem melegszenek fel túlságosan.
A sátor nagy szolgálatot tesz a tárgyfotózásnál. Enélkül fotóim sokkal színtelenebbek és életlenebbek lennének. Fényképezőgépem nem egy professzionális fajta, de ezzel az eszközzel kitudom hozni belőle a maximumot.
Hogy a peddignád mi mindenre jó! 8) Nagyon ügyes vagy!
VálaszTörlés