Egy karkötő halála és újjászületése

Van úgy, hogy az ember meglát valamit beleszeret és egyszerűen megveszi. Ezt a karkötőt egy, a fiatalok által kedvelt divatáruházban vettem évekkel ezelőtt, amikor a márka még csak a bécsi út másik felén képviseltette magát, itthon nem. A neve most nem érdekes.

A karkötő nagyon szép volt és olcsó, viszont nem tartós.

Miután darabokra is tört, ebben az állapotában, ami a képen látszik elsirattam.
Nem sokkal később egy gyöngyvadászó körutamon rátaláltam egy bizsualkatrészre, ami viszont meglódította a fantáziámat.

Azóta sokfélét gyűjtögettem a különböző távtartókból, rengeteg színben és formában létezik, íme egy kis ízelítő.

Első nekifutásból megpróbáltam rekonstruálni a szétmállott darabot és különféle variációkat készítettem váltogatva a színeket és a távtartók lyukszámától függően változott a méret.

Később, mivel mint már köztudott én a fajsúlyosabb darabokat szeretem, áttértem a nagyobb gyöngyök alkalmazására és megszületett ez a darab.













Ezek a legfrissebbek, kész és félkész darabok, a sorozatnak szerintem még nincs vége, mert nagyon kedvelem ezt a formát.















Tipp: A gyöngyöket sima, gömbölyű gumis damilra fűzöm. Az egyéb, többszálas, vagy gumis cérna fajták nekem nem váltak be, mert túl lazák, vagy lehet, hogy csak egyszerűen nem sikerült megbarátkoznom velük. A nagyobb szemű egysoros gyöngy 0,8-as, a kásagyöngy 0,5-ös, vagy még vékonyabb damilon van.