Nálam most jött el a pillanat, hogy szent esküt tettem magamnak, hogy nem vásárolgatok semmi ékszerkelléket addig, amíg tetemes készletemet kissé le nem apasztom.
A legutóbbi ékszereim a fenti célom megvalósításának termékei. Felhasználni mindent, ami a kezem ügyébe kerül, nem spórolva az alapanyagokkal, hadd fogyjon!
Nem a legmunkaigényesebb darabok ezek a vintázs stílusú nyakbavalók, de szerintem mutatósak és klasszul feldobják a téli ruhatáramat, akár egy garbó fölött, akár egy kivágott pulcsival hordom őket.
Nagyon tetszett ez a medál alap, csak egy hibája volt neki, a csepp alakú foglalat. Nem igazán kapni belevaló kabosont.
Viszont ha már megvettem felhasználtam, a hiányt pedig egy kis műköröm alapanyaggal pótoltam. (gyűlik az is rendesen!) Csillámos porcelánporból betöltöttem a pereméig a foglalatot, majd teljesen átlátszó porcelánból domború borítást készítettem neki. Egyre finomabb reszelőkkel gömbölyűre reszeltem a felületet a végén políroztam. Most olyan, mint egy csillámos kövecske, már csak a felette lévő virágba kell keresnem egy-egy odaillő strasszot.
