Hiánypótló tárgyak II. - rúzstartó kosárka

Faragó Krisztina kosárfonó tanfolyamán tanultam fonni fűzfavesszőből. A fűzfavessző máig kedvenc alapanyagom, szeretem az illatát a rugalmasságát és ellenállását, ahogyan hajlik a kezeim alatt és a végén azt csinál, amit ő akar.
Amikor az ember belekóstol ebbe a technikába, azt gondolja, hogy hoppá a nehezén túl van, holott a könnyebbnek tűnő feladatok is tartogathatnak meglepetéseket.

Így jártam én is a gyékényfonással.
Ez a munka máig az egyetlen gyékényből készült alkotásom, pedig az egyik sarokban még ölnyi alapanyag pihen jobb sorsra várva.

Szóval megvettem az alapművet, egy kreatív könyvecskét. Haladtam szépen az áztatással, aztán az alj elkészítése is csinoska lett, kezdtem örülni, mígnem az oldalak fonására nem került sor.


A kész aljra befőttes üveget állítottam, felgyökkentettem a szálakat és itt vége is lett a sikerélményemnek, mert az egész valahogy nem akart összeállni.

 

Miután harmadszor is földhöz vágtam, beugrott egy ötlet a befőttes üvegről. Befőttes gumival az üveghez rögzítettem az oldalsó szálakat és lassan körbehaladva fonogattam úgy, hogy a függőleges szálak folyamatosan rögzítve voltak a gumi alatt.

Az elkészült kosárka igazi hiánypótló. A rúzsaimat tartom benne, nagyon praktikus, mert mindegyikhez könnyű hozzáférni, nem tűnik el a keresett darab úgy, mint egy mélyebb tároló mélyén.

Türkiz nyakék II. - Turquise necklace II.

Kényszer szülte megoldás a középső begyöngyözött strandlabda, mert nem volt ekkora méretű türkiz gyöngyöm. Lehet, hogy ez így már túl sok? Vagy nem? Mindegy, elfér a többi között. :)

Türkiz nyakék I. - Turquise necklace I.

Elég bepillantani a képtáramba és egyből látszik, hogy a geometrikus formák - a szögletesek különösen - közel állnak hozzám.

Eme vonzódás eredménye ez a nyakék, ahol ötvöztem saját technikámat egy könyvben látottal.
Az történt, hogy a könyv leírása szerint készített medál "bepöndörödött". Nehéz elmagyarázni miért, lehet, hogy én csináltam valamit rosszul, de a lényeg az, hogy nem tetszett.

A leírás szerint egy csiszolt 3 mm-es rizs üveggyöngy alapra kellett volna swari virágokat fűzni, (nyomokban lásd a sarkokban) de ha az egészet bevirágoztam, hurka alakja lett és nem négyzet. A másik bajom a mintával az volt, hogy nem adott elég stabil formát, a sok virág nem kapcsolódott szorosan egymáshoz. (cseklett-nyaklott az egész)

A virágról viszont nem akartam lemondani, de csak a sarkokra szorítkoztam, a közöket pedig teklával töltöttem ki.

Ezen a fotón jól látszik, hogy a felső tekla sor elcsúsztatva, az alsó közeibe illeszkedik. Nem így terveztem, de a minta így adta magát. Gondoltam, hát legyen!